Nagy Méda: Kirakó kocka

Bekapcsoltál az életedbe, engem a porszemet,
adtál szavakat, hullattad rám, mint a nap az aranyat:
«Válogass, teljen kedved benne,
de ne feledd, hogy a szívem is ott van belerejtve,
minden szóban egy pici darab,
minden hangban egy atomnyi rész,
ha összerakod egyszer, vedd, a tiéd!»

Azóta minden szót úgy emelek a számhoz,
hogy Te vagy benne!
s mikor a lábam elé telepedik a csönd,
kihallom, hogy a szíved énekelget.
A ritmusa is itt van a fülemben: jóság!
A dallama is itt lüktet, hogy szeretet!
Csak a szavak értelme nem illik össze,
csak a mondat nem lesz sohase teljes.

Hiába forgatom, mint kirakó kockáját fiamnak,
kettő itt hiányzik, kettőnek helye itt üres:
«Anyus drága, úgy-e majd faragsz helyette ide?»
Ha tudnád, kicsim, hogy egyre faragok,
egyre ragasztok, festek, válogatok,
hátha majd egyszer összeillenek a szók:
és én megtalálom benne Jézus, szívedet!

1934