Tuba Károly: Pünkösd

Álmából a föld riad, ébred:
Hozsánna! – csendül s száll az ének.

Itt a friss, tiszta, üde hajnal,
Kibontott, lengő aranyhajjal.

Fény hull a zsenge fűre, lombra –
A porszemet bearanyozva.

Csacska madár- s apró bogárhad
Szerelmes nászdalt muzsikálgat.

S zúg-búg, harsog a csodás dallam,
Szebb jövő álma kél a dalban.

Az újhodás örök csodái:
Amért úgy tudunk égni, vágyni,

Mely gyönyört ígér, biztat, sejtet
S epeszt, űz, lázít annyi lelket!

Mindenütt báj. A szűzi szépség
Halkan veszi mély lélegzését,

A lázas lélek szárnyal, röppen:
Milliók vére forr a rögben.

1909