Ruschek Antal: Mi a haza?

     Gondolat, mely milliók lelkében él; érzés, mely ugyanannyi szívet hevít; múlt s benne az emlékezés mosolygó vagy komor képei; az egykor vértől ázott, most kenyértermő föld, a síkság, a hegy, a folyó és a tenger; a templom, mely apánk-anyánk frigykötését látta; az oltár, mely értünk könyörgő imájok szavát elleste; a sírhalom, mely alatt nyugvó csontjaik porlanak; a csádi kör, gyermekörömeink, az ifjú kor gondtalansága, a hitves szerelme; a közös bú, bánat és öröm, – gyász és dicsőség, – a nyelv, melyen először ejtök ki szülőanyánk, teremtő Istenünk nevét, – bölcsőnk, mely egykor ápolt, sírunk, mely majdan eltakar.
     És mi a magyar haza?
     Ezer éves valóság!

     Az anyaföld: Kárpátoktól Adriáig! – A múlt homályában: Árpád, s a Hadúrra esküvő vezérek, István, az alkotmányszerző király, a hithirdető apostol, koronájának hosszú sorban örökösi; a szabadságért együtt küzdő nemzetiségek; a csaták riadója: Kenyérmező és Mohács, a hősök, kiket megölni lehetett, de legyőzni nem; – maga a szent korona, a háromszínű zászló, a címer, s benne az apostoli kereszt, az alkotmány és törvény, a szabadság és a törvényes hatalom; a magyar nyelv édes zenéje, – iparunk, művészetünk, irodalmunk, költészetünk, szent vallásunk: – ereklyéink, e templom, e szent jobbkéz; az oltáron: Nagyasszonyunk pártfogása, tövében az imádkozó nemzet: szóval az elmúlt ezer év minden búbánata, vigassága, erkölcse, bűne, intézménye, története együttvéve mind, s a jövő ezer évhez fűződő minden reménység: íme ez a magyar haza: – magyarok: íme ez a mi hazánk!