Czóbel Minka: Medéa vándorlása

Átkozott ez az erdő,
Itt nem pihenhetek
Határát elkerülik
Az élő emberek.

Fa, kétségbeesetten
Emeli ágait
Vad vércse vijjog, – selymes
Röptű bagoly sivít.

Kígyó siklásától rezdül
A megfakult avar
Ólmos-kéken nehézlik
Közelgő zivatar.

Vércseppként száradoznak
Bogyók, bokrok gallyán
Hangyák, varangyok másznak
Mohos törzs oldalán.

Nappal is rémek járnak,
Hát még hűs éjjelen
Hogy néz méreg-virágra
Halványult holdperem!

Csak el! – túlnan, zöld rétek
És egy boldog sziget
Szökőkutas viránya
Csábítón integet!

Még pár lépés! – kitartás!
S a nyugalom enyém!
Nem – – – inkább visszatérek,
Mert hátha mind ez átkot
Magammal hordom én?