Gaál Áron: Vándor

Vándor voltam közöttetek,
szerettem volna megpihenni.
Megmosni fáradt lábamat,
beszédeteket, csak figyelni.

Veletek együtt nyúlni a tálba,
borotokból egy kortyot,
egy érintéseteket éjszakámban,
s elbúcsúzni kakasszókor.

Amikor elétek álltam,
értetlenül néztetek.
Fáztam ebben a némaságban,
nézésetek elkergetett.

Vándorolok így tovább,
amíg elfogy az út, elfogy a szó,
s elfogyok vele magam is,
aki álmatlan álmodtam itt…

          Mindig. Rólatok.