Marconnay Tibor: Májusi Ünnep

Mi szegények hosszú kínos napok igáját,
lerázzuk egy napon: a fáradt útrakel,
epres erdőn, friss, villogó, vidám-füttyös ligetben
új életet keres s feledve ünnepel.

Ma előre nézzen minden sebes, bicsaklott
miden súlyos vasakon edzett munkás-élet;
olyan a fölvirult tavasz, mint csoda-üllő
s a vén, makacs föld hátán szikráznak a fények.

Testvérem, földre nézz! Nem kell nekünk a menny!
A megvasalt, nyers földre méz mindenki, aki bölcs
s nem vár ködös egek szavára, különben minden erdőn,
minden világon nem neki terem meg a gyümölcs.

Szegény testvérem! Asszony, férfi, gyermek:
követelj és ölelj meg minden örömöt!
S ne félj! Süket göröngyöt tapadó acéltalpad alatt
nincs ördög a föld gyomrában, hanem
az áldott földrengető tavasz dübörög!

A Tavasz dübörög, amely mindent megérlel.
És kuszán egybefont indák között, a lankák
őstalajának mély erei közt se vész el
a minden életet összekötő, győztes, szárnyas Szabadság!

1926