Kölcsey Ferenc: Hős

          Védni menj el engem és hazád!
     Hősnek a hölgy mond és kardot ád;
  Győzve térj meg,
Búcsút így sohajta,
S véle e kard,
S ellen vére rajta!

           Hős elindul, lángban kebele,
     S fölpirúl rá bús harc reggele,
  Vág, de sebjén
Omlik drága vére,
Győz, de halva
Hull vert ellenére.

           Mécsvilágnál gyönge hölgy mit vár?
     Nap megy és jön, ő nem vissza már!
  Karddal együtt,
Melyet fog kezébe,
Csöndes estvén
Néma sír födé be.

           Hős, aludjál! dombod hant-ja zöld,
     Könnyel ázva nyugtat honni föld;
  Érted áldást
Hű kebel sohajta;
Véled a kard,
S ellen vére rajta.

Cseke, 1833. október 7.