Szávay Gyula: Hogy megcsókoltam Jucikát

Abban az ember-rengetegben
A tengeren túl odaát,
Hol a gyárkürtök árnyékától
Az ember virágot se lát,
Ott ismertem meg Jucikát.

«Magyarház» szólt a vezetőm és
Egy kis hajlékra mutatott;
Én szívdobogva zörgetem meg
A muskátlis kis ablakot
S az ajtó kinyílik legott.

Borért szalad hamar az «apjuk»,
Az «anyjuk»-nak a könnye hull,
S jön egy kis pöttöm szöszke jószág,
Bizalmasan hozzám simul
És nyújtja ajkát szótlanul.

Nem vagyok éppen csókolódzó
S a gyermeknyelv se kenyerem,
De most e piros gyermekajkra
Oly szomjas lettem hirtelen,
Csak úgy szédült a föld velem…

És ahány ajk csak kedves nékem,
Ez egybe lopta mind magát,
Az isten tudja mit éreztem:
Egy országot csókoltam át,
Hogy megcsókoltam Jucikát.