Recsenyédi Fekete Miklós: Füstkarikák

– A harmadik harmad –

Ha egyszer majd te is velem jössz,
itt a Kis-Duna partján
szebb lesz az út:
             a fűszálak puha szőnyeget szőnek
             lábad elé,
             s az ösvény szélén, amerre jársz,
             tágra nyitja millió virágszemét
             a rét.
Hitemre,
már régóta váratsz magadra, -
a bomló rügyekben duzzadó életerőt is
szerettem volna megállítani már,
hogy csak akkor integessen virággal minden ág,
ha hozzám érkezel,
és mint kanyargós erdei ösvény a vándort
csalogatja eperillatú tisztások felé,
             úgy biztatom,
             hitegetem önmagam:
             élni még,
             így is, tovább,
             csak még egy napot,
mert tudom,
találkozunk még egyszer,
és akkor velem jössz te is.
A réten szebb lesz az út.
A fűszálak
puha szőnyeget terítnek
lábad elé,
             s az ösvény szélén, amerre jársz,
             tágra nyitja számtalan virágszemét a rét,
hogy ő is lásson.