Gál László: Húsvét, 1938

Bíbor palástot adott rá a gúny,
s tövisből készült zsidó-koronát.
Úgy járta meg a Koponyák-hegyét,
a Golgotát.

És sötétség lőn a földön.

Bíbor palástban jár a szeretet
és bíboros a jóság megint.
Hiába támadt volna föl tehát
s hiába szenvedett annyi kínt?!

Az ember rossz, az ember konok.

Azóta is mindig sötét van,
és kétezer esztendeje már
a bíbor és a vér rokonok.

Az ember nem hisz, nem jó, nem szeret
és a Golgotára vezet
minden új út és minden indulás.

A szó, a hang, a könny nem jut a szívig
s aki szeret,
azt ma is megfeszítik.

És mégis húsvét van és mégis érdemes volt,
a Golgota nem végső állomás:
a jóságot megölni nem lehet,
volt Feltámadás!

S ha kell, megint lesz új Föltámadás!