Ölbey Irén: Megköszönöm

Perceim áradók
és fénylők, mint a víz.
Elfogadom a jót
s vele a rosszat is.

Megköszönöm a lágy
hajnalt s a vak delet.
Megköszönöm a szád
s két tündöklő szemed.

Óh, nem fonott kalács,
kenyér az életem,
de soha, soha más,
mindig csak így legyen.

Mindig csak így legyen,
hintsék be csókjaid
megszegett életem
elfolyó napjait.

A telem a teled,
a nyaram a nyarad,
de gazdag is leszek,
ha mindig így marad.

Mosolyod sugarát,
de jó, míg ihatom.
Találjak újra rád
egy másik csillagon.

1940