vitéz Somogyváry Gyula: A Rajna ködbevész /részlet/

…Es war einmal ein Reitersmann,
Der kam vom Rhein geritten,
Ein altes Leid im Herze brann
Und Lieder an den Lippen,
Hurrah-jucheh…
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Und Lieder an den Lippen

Im weiten Ungarlande, ja
Da sangen Schwert und Lieder
Und Ofen fiel in Sturm, hurrah!
Er kam doch niemals wieder,
Hurrah-jucheh…
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
…kehrte niemals wieder…

     Édesanyánk énekelgette ezt a régi német dalt apró gyerekkoromban. S mesélt is hozzá valami halk és távoli történetet. Háborúról, halálról, szerelemről. De én akkor még olyan mákszemnyi emberke voltam, s mindezek oly homályos dolgok voltak előttem, hogy mindig elaludtam meseközben, az ölében. Sokkal hosszabb volt az ének maga is, de én már csak e töredékeket tudtam összeszedegetni emlékezetemben. Az édesanyám apai nagyanyámtól hallotta, az a dédanyámtól, az meg nyilván az ükanyámtól. Mikor indult el ez a dal, ki énekelte először, hány nemzedék adta egymásnak szájról-szájra? – nem tudom. Csak azt tudom, hogy valami unszoló, rejtelmes hatalom ösztökél régóta tollhoz, kalamárishoz. Néha szinte látni vélem. Az alakja: köd, a lelke: sejtelem, a története: derengés. És mégis néha szinte élő valóságnak érzem. Embernek, rokonnak, ősnek, aki itt surrogtatja vérét az én ereimben, s aki itt veszett el valaha Magyarországon, régen, hajdanán, háborúban, szerelemben.

I.

     Lejtős tisztáson táborozott a had.
     A cserfák óriási fekete árnyakként merengtek fölöttük s messze, roppant magasságban szikráztak a csillagok.
     Az ágyúk, melyek egész nap törték arra alább a pogány vár bástyáit, most hallgattak. Csönd volt, de azért érzett a levegőben, hogy hadinéppel van tele az egész környék. Csak most eltakarta a táborokat a nyári éjszaka. Lódobbanás, zaboló paripák ütemes rágása, s lánccsörgés hallatszott innét is, onnét is a sötétből. S a cövekekhez pányvázott nagy német lovak lábainál, horkolva, fújva aludtak a vértesek.
     Dünnyögve járt föl-alá a strázsáló legény. Combigérő, sarkantyús csizmái unottan döngtek végig a tisztás szélén, s egyszer csak azon vette észre magát, hogy valami régi, együgyű kis rajnamenti éneket dúdolgat.
        - Ostobaság! – mormogta – s elhessegette a dalt, mely annyi idő után úgy lopakodott a lelkébe az imént, mint a rebbenő éji madár az odújába.
     Ásított s tovább rótta az őrszemek sétáját.
     Bosszús volt s unatkozott.
     Így voltak ezzel mind. Az egész regiment. Az ősz Tannenau óbestertől kezdve az utolsó furirkocsisig.
     S volt is rá okuk.
     Mert attól kezdve, hogy a szavójai princ lovasaival együtt rácsaptak Pestre, s egy hajrával úrrá is lettek fölötte, jóformán semmi dolguk sem akadt. A jobbparton ugyan gőgös megközelíthetetlenségben állott bástyáival és minarétjeivel a pogány vár, hanem Pestért, ezért a néhány szurtos házacskáért, igazán kár volt idáig lovagolni a Rajnától.
     Nem is értették a bécsi császárt, hogy ugyan mit akar ezzel az egész, kirabolt tartománnyal? Hiszen mióta átjöttek a Lajtán, alig láttak egy-két valamire való várost! Aztán meg: az ördög sem érti meg ennek a népnek a nyelvét. Se német, se olasz, se nem francia. Elvégre, jártak ők már mindenféle országban a császár zsoldján, hanem ilyen vidéken, ilyen népet még álmukban sem láttak.
     Megverte az Isten ezt az országot!

szozattv


szozat a tiszta hang
  Meghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára vargaelőadás SZAKC_Hirlevel_2022_08_31meghivo2Gyóni kötetképsissistalMÖD 2022.június 18-meghívó-1 oldalasKét film szórólap Trianon plakat NET 2022 Kiállítás szózatba 1 szozat a tiszta hangEUCHARKirályfesztSacra HungariaSacra HungariaSacra HungariaKOFESZTszozat a tiszta hangszozat a tiszta hangszozat a tiszta hang pálosokszozat a tiszta hangszozat a tiszta hang 
 Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf