Teleki Évi
Magyar népköltés
Teleki Évi lánya,
Mind a legényeket várja.
Hej, de mind hiába várja,
Csak nem akad neki párja.
Várja, ha jő piros hajnal…
– S megérkeznek alkonyattal.
Zsebkendőjök messze kéklik,
Úgy mennek az utcán végig.
«Édes kedves szülő anyám,
Szemet vetett egy fiú rám.
Haja szőke, kék a szeme,
Palkó Pista igaz neve.»
,Édes lányom, jól ismerem,
Sokat ette a kenyerem.’
«Édes anyám fáj a lelkem,
Palkó Pistát megszerettem.
Eressz ki a kapu elé,
Mindjárt jőnek erre felé.»
,Nem eresztlek, kedves lányom,
Mit is látnál a hitványon?
Apja jobbágy, nem különb ő,
Hitvány paraszt mindakettő.’
Telekiné lánya, Évi,
Anyját de hijába kéri.
Fájdalmába’, keservibe’,
Kimegyen a ház elibe.
Ház elibe, kerek dombra, …
Ott zuhog az Olt folyója.
«Édes anyám, jaj énnekem!
Pistát el nem felejthetem.
S mintsább haragodat lássam,
Legyen az Olt hitestársam!»