Menedékkő
Magyar népmonda
Szepesben, Lőcséhez közel, erdős hegy tetején egy régi zárda omladéka áll. A zárda mellett templom volt valaha, de az is romokban hever már. Az omladék falai között most csak magas fenyőfák élnek. A romok tetején mindenütt moha lepi és üde örökzöld futja be.
A tatárjárás idejében még ép volt a zárda is, a templom is. A tatárok elől a környék lakói a zárda és a templom falai közé menekültek. Ott biztos menedéket találtak. Ezért a romot ma is menedék-kőnek nevezik.
A zárda és a templom idővel elpusztult csak a templom tornya állt még. A toronyban csengőszavú harang hallgatott. Éppen a két falu határában állt a torony, ezért mind a két falu lakói magukénak tartották a harangot. Már-már fegyverrel támadtak egymásra, mikor azt mondták a papok a két falu lakóinak:
- Ne civakodjatok többet emberek! Úgysem tudtok megegyezni. Bízzuk az Istenre annak eldöntését, hogy kié legyen a kis harang!
A két falu lakói megfogadták az okos tanácsot.
- A legközelebbi vasárnapon díszes, ünnepies menetben kivonultak a két falu határába, ahol a torony állott.
Az egyik falu lakói hamarabb érkeztek meg. Imádkoztak. Azután leeresztették a toronyból a harangot, kocsira tették, hogy elvigyék. Hat tulkot fogtak a kocsiba. De – csudák csudája – a hat erős állat meg sem bírta mozdítani. Befogtak még hat tulkot. De azzal sem mentek semmire. Erre félelemmel eltelve leemelték a harangot a kis kocsiról.
Éppen akkor értek oda a másik falu lakói, akik semmit se tudtak a történtekről.
Megérkezésük után ájtatos imában kérték a Mindenhatót, hogy engedje elvinni a kis harangot, ha az őket illeti.
Befogtak két tulkot és íme; a két gyenge tulok egészen könnyen elhúzta a kis harangot.
- Csoda, csoda! Ítélt az Isten! – mondták. Azzal mindnyájan megnyugodtak az Isten akaratában.
Nagy ünnepséggel vitték haza a kis harangot. Nagy örömmel húzták fel falujuk tornyába. Mindenki akarta a kis harangot hallani. Könnyeztek az emberek, úgy meg voltak hatva. És mindenki elhatározta, hogy jó, dolgos ember lesz, hogy megérdemelje Isten ajándékát.
A kis harang ezüstcsengésű hangjával hívta, hívogatta a falu lakóit.
Ki tudja, szól-e most is a kis harang, mert ezt a területet az idegenek bitorolják.