Kallós Erzsébet: Márciusi hó
Hull még a márciusi hó,
az út fehér, az ág fehér,
úgy hull a sárra e lepel,
mint bűnre az Istentenyér.
A rügyek félnek élni még,
még hallgatnak a madarak,
de felveti már szép fejét
a hóvirág a hó alatt!
Harangozd azt kis hóvirág:
szeressük egymást, emberek,
hisz Húsvét jő, feltámad Ő,
aki érettünk szenvedett!
Harangozd azt, hogy emberek
hullnak holtan a rög fölé,
de ki az Ő nevében élt,
nem a halálé, - az Övé!
Harangozz arról is, hogy még
hány Nagypéntek s Húsvét jön el,
míg tőlünk a harc messze lesz
s csak Ő és Atyja lesz közel?!
S a sátán-hívek tetemét
keselyűk karma tépi szét
s galambok hordják szerte majd
csőrükben a győztes Igét!
Hull még a márciusi hó,
az út fehér, az ág fehér,
úgy hull a sárra e lepel,
mint bűnre az Istentenyér.
A rügyek félnek élni még,
még hallgatnak a madarak,
de Húsvétról harangoz már
a hóvirág a hó alatt!
1942