Komócsy József: Jaj annak…
Jaj annak, akinek szívében
Nem volt, de soha szerelem;
Ki mint egy kitaszított vándor
Bolygott a rideg életen!
A sugárnak csak fényét látta:
De nem érezte melegét, –
Csak színét a nyíló rózsának,
S nem szívta illatos lehét!
Én szenvedtem, sírtam, nevettem;
De áldlak téged, Istenem:
Mert a szerelem kínját, üdvé
Már éreztetted