Farkas Imre: Szerenád

Omladozó vén ház künn, a városszélen
Szép lányasszony lakta valamikor régen.
Rizsporos hajzata, abroncsos szoknyája –
Nem emlékszik itt már senki sem reája.

Korcsmát bontogatnak az utca közepén,
Korcsmába betéved egy őszhajú legény.
Senki sem ösmeri, nem is látta eddig –
Három cigányfiú keresi a kedvit.

Éjfélt kondítanak a csipkés toronybul,
Az üres pohárba nehéz könnycsepp csordul,
Feláll a vén legény, majd int a cigánynak…
Omladozó házra alig hogy találnak.

«Kerek erdőt járom, ezt a kis lányt várom…»
Öreg nóta, azért tudja mind a három.
Beszögezett kapu, befalazott ablak…
Ilyen szerenádot még nem igen adtak.

Omladozó vén ház künn, a városszélen
Szép lányasszony lakta valamikor, régen.
Rizsporos hajzata, abroncsos szoknyája…
Már csak ez a nóta emlékezik rája.