Bella István: Cigánymeggyfamadonna, Három szerelmes sor?…, Tört szonett
Bella István:
Cigánymeggyfamadonna
Aki a most vagy a mostban,
ki tegnapom, holnapom se lehetnél,
mert szeretve – nem szeretve is szertnbél,
de jó, hogy megbujhattam
meséző mosolyodban.
Jó ez a meleg sátor.
S hogy nem szégyen: élnem, s alélnom;
S az a fekete zápor,
ahogy a hajad mosdat,
s elmos mögülem, s bennem
mindent, ami vérnyom.
Kopók, és kürtök acsarognak,
és acsarogna, csaholna
tőr, hurok, s minden, mi ölhet.
S vigyázz! Te is megölhetsz,
ha nem mosolygod el rólam a földet,
gyönyörűs záporom, cigány-
meggyfamadonna.
Bella István:
Három szerelmes sor?…
Három szerelmes sor? Hát ím: legyen!
Három szavadban elfér életem.
S mit bánom aztán: legyen, ne legyen
Bella István:
Tört szonett
Még gondolat se voltál, apám, s a koponyádon
már megjelöltetett vörös tintával az a lyuk,
a szurony és a csákány élesítették foguk,
mozdult a gyalogsági ásó is, hogy elásson,
s még lábad se volt, apám, s a zsaruk, tábornokok
már mértéket vettek rólad, ennyi meg ennyi,
ilyen bornyút, sírdombot bírsz a hátadon cepelni,
mezőből zubbonyt szabtak, kővel ki is gomboztatott,
s még szíved se volt talán, de első zörejeddel,
az első dobbanással eldördült az a fegyver,
születtél, lábra álltál mégis, mentél tovább,
harmincnyolc éven át vitt a tested átlőtt fejjel,
s anyád se vette észre a többi négyszázezerrel:
„jaj, meglőttek fiam…”