Gyökössy Endre: Feltámadás

Idézlek sokszor édes drágaságom
Azóta is, hogy megtagadtalak.
Vihar után szivárvány száll az égre,
Szívemből is már elszállt a harag.
A hold ragyog fel, ha a nap leáldoz,
Csöndes borongás karja vont magához.

Reszket a szívem minden porcikája.
Érzem, örökre elveszítelek.
Kigyúl az arcom szégyenpír tüzében…
Más éli át az életét veled!
Mást föd be fénnyel két szemed sugára!
Más hajlik ajkad csókos bíborára!

S mi lesz belőlem? Büszke, árva dalba
Hiába öltem képed s szívemet…
Az csak föltámad százszor ragyogóbban!
Ez csak ezerszer izzóbban szeret!
Csöndes borongás árnya nem fedezhet
Útjára szállok újabb