Reviczky Gyula: Vallomások
1
Serény a vágyban, rest a tettben;
Aludt vér s mégis tehetetlen.
Csábítni kész a nőt, ha messze,
De bamba, szótlan véle szembe’:
Ilyen vagyok, mióta élek:
A szerelem elméletének
Tudósa, bölcse, hirdetője,
S a gyakorlatban gyáva, dőre.
2
Mint az éhes koldus ember,
Aki sóvár, kandi szemmel
Nézi csak, amire vágyik,
A kirakat drágaságit:
Úgy vagyok az asszonyokkal.
Aki lát, azt mondja joggal:
Becsületes koldus ember;
Éhen hal, de lopni nem mer.
3
Heinével, ha kell, bevallom,
Ha nem is oly büszke hangon,
De pirulva, lehangoltan:
Szüzet el nem csábítottam.
Olyan nő nincs e világon,
Akinél vón’ tartozásom;
Mert a csók volt az egyetlen,
Amit mindig kifizettem.