Kolozsvártól Budapestig: i.m. Szervátiusz Tibor szobrászművész

A kincses Erdély mindig is bő tárháza volt a rendkívüli embereknek, igazgyöngyként ékesítve a magyar kultúrát, a művészeteket, szellemi javainkat. Ilyen ember volt Szervátiusz Tibor szobrász, a Nemzet Művésze is. Nevét már kis gyerekkoromban hallottam az édesapámtól, aki még a második világháború alatt ismerte meg Szervátiusz Jenőt, Tibor édesapját. A kommunizmus alatt odahaza üldözték, zaklatták a családot a román hatóságok, így kénytelenek voltak áttelepülni a csonka Anyaországba. Szervátiusz Tibort sokan csak egy jó fafaragónak vélték[az 1970-es évek számtalan csángó Madonna került ki vésői alól], holott művésze volt a fa mellet a kőnek is. Andezitből Adyt, mészkőből Móricz Zsigmondot is megalkotta, számtalan más alkotással együtt. Faragványai egyszerre voltak hol meghökkentőek, hol szívbemarkolóak, de mindannyiszor érezni lehetett bennük a szeretetet és a mű anyagának végtelen tiszteletét. Sokoldalúsága, jó keze, és kiváló térlátása mellett leginkább szorgalma, megszállott alkotókedve segítette fel a csúcsra.  Sikerei ellenére is szerény, bár kicsit mindig magába húzódó ember volt, aki életének utolsó évtizedében számos nagy, kőből készült emlékművet alkotott. Számomra legmegrázóbb műve még is a 2002-ben elkészült Rózsakert Madonna. Teljes életet élt Szervátiusz Tibor, írt és könyveket is alkotott, mindenkinek a figyelmébe ajánlanám feleségével, Klára asszonnyal való közös kötetét, a 2009-ben kiadott Mindörökké Erdély című beszélgetéseket. Több film is készült vele, szintén érdemes megnézni a 2010-ben készült Szerelmes földrajz című alkotást. Szervátiusz Tibor immár három éve, 87 éves korában hunyt el egy tartalmas élet végén, alussza örök álmát,és ballagott fel szüleihez, szeretteihez a csillagösvényen.

– cspb –