Nagy Méda: Amíg élsz: örülj!

Amíg élsz: örülj!
Nem érted száguldott ma a mentőautó, -
szirénájának sikoltását még a te füled fogta föl
megborzongva és sajnálva idegen embertársadat,
de ott, mélyen belül, mint felhők mögül
a megáradó fényzuhatag borult testedre az öröm:
te még élsz!
s amíg élsz: örülj!
Előtted be nem járt lépcsőfokok fehéren ívelnek a magasba,
… te még nőhetsz! … még nincs megállítva
az idő, hogy számot adj tetteidről.
Még faraghatod a szobrot, melyet akkor bíztak rád,
mikor születtél, melynek vésője: a lelkiismeret,
márványa: a lélek és kiteljesülése: a harmonikus ember.
Még palettád is tele van színnel: szebbé teheted otthonod,
gyermekeid szemét ragyogóbbá, s békésebbé
azok tekintetét, kik körülötted járnak.
Még a hangok is élnek számodra,
s ha zene különös örvénye megrázza lelked,
hiszed, hogy egyszer rátalálsz arra az ismeretlen hullámra,
amely mindenkit összekapcsol a végtelen Istennel.

1934