Rakovszky József: A halhatatlan

Kinek csak játék a föld és az élet,
szemében annak a tűz.
Ki a szegényhez s gazdaghoz betéved,
dalolva álmokat űz.
Nem érti a koldus, se kalmár, se püspök
bármit is mond, az idegen.
Nem csábíthatják őt aranyak, ezüstök,
mert átlép rajtuk hidegen.

Mit sem árt néki annyi zagyva eszme,
megannyi bolond beszéd!
Foroghat mindig sora és a szerencse,
övé a tűz meg a jég!
S ha van, ki megérti, dalába fonódva
örök tengelyre rátalál,
átjárja lényét annak az égi nóta
és elfut tőle a halál.

Pilis, 1955. III. 16.