Gyökössy Endre: Debrecenben

Itt vagyok én itthon. Ide jár a lelkem
Dunapartról szálló, sűrű izenetben.
Itt vagyok én itthon. Én istenem, mintha
Minden fa, minden rög nevemen szólítna!

Mintha föltámadnék, mikor itt időzöm!
Nem hiába volt hát a negyedik ősöm
Hajdúság homokján talpra termett polgár!…
Debrecen, mintha csak édes anyám volnál.

Mikor megérkezem, öreg nagytemplomod
Áldó szeretettel szemembe mosolyog.
Édes anyám hangja csendülő harangja.
Édes anyám lelke fehér boltozatja.

S mint nyári fellege harmatozó égnek,
Teli van a szívem, mikor ide tér meg.
Budapest utcáin fejemet lehajtom…
Itt meg nekipirul sápadozó arcom!

Itt hevíti keblem imádságos öröm,
Itt sebeimet is virággal kötözöm…
S rám borul a bánat majd útravalóra,
Mint a csillagos ég felleg takarója.

Itt vagyok én itthon. Ide jár a lelkem
Dunapartról szálló, sűrű izenetben.
Itt vagyok én itthon. Én istenem, mintha
Minden fa, minden rög nevemen szólítna