Petrőczi Éva: Nagypéntek

Izsópkötegre,
hallgatag és törékeny
növényi ágyra
került az utolsó kortyot

hordozó szivacs:
válasz a végtelen,
halál előtti
szomjúságra.

Végóra virágzott
az izsóp
szánakozó
gallyai közt

és gyönge suttogás:

„Halálod, én Uram,
engem is összetört,
őrzi minden apró levélkém
lehelleted nyomát.”

1997