Tornai József: A tűz keresztfája

Mikor fehér tested legelőször láttam,
nem hittem a tűz áldozatában,

csak a kövekben, sötétségben hittem,
rozsdás ágak: emlékek közt lebegtem.

Ahogy rámdűlt mészkő-fehérséged:
halott bámult holdon ellenséget,

bálvány nézett leölt lánygyereket,
fejetlen kócsagot, repedező hegyet.

Nem hittem s e húsban, se kenyérben,
nyakamnál fogva lógtam üres szélben,

lent vonított a folyó, sárba-lökött szellem,
bűneim végén, teelőtted függtem.

Hoztam esőt, galambot az égen át
és véres inget, apám gyerekkorát,

hoztam búgó, megvakító napokat
és kardot, lókoponyát, cserépfazekat,

és idegeket, leszakadt drótokat,
karóba-húzott, szenes magyarokat

s te hoztál berúgott oldalú citerát,
verik este, verik a szekerek, a fák;

tankok csattognak a szíveden, a szívemen,
éljen a legiszonyúbb történelem;

éljen a tűz keresztfája, az odaadás, te árva,
fehér tested tündöklése, füsthalála.

szozattv


szozat a tiszta hang 
szozat a tiszta hang szozat a tiszta hang
 Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf