Greguss Ágost költő, egyetemi tanár

Greguss ÁgostNagyon sok embernek költőként csak Petőfi Sándor jut eszébe, ha az 1848-49 forradalom és szabadságharc ideje jön szóba, holott – napjainkra részben elfeledve – más jelentős irodalmárok is szívvel lélekkel küzdöttek a hazáért és a nemzetért a remény és a lelkesedés örökké emlékezetes napjaiban. A jelentősebbek közé tartozott Jókai Mór, Tompa Mihály, Lisznyai Damó Kálmán, Vasvári Pál és mások mellet, az 1825. április 27-én, Eperjesen született Greguss Ágost. A híres esztéta és filozófus Greguss Mihály fiaként Ákos[édesanyja Farkas Lívia] szerencséjére nem esett messze az ész és a tudásvágy fájától. Esztétikai művei és verses tanítómeséi ennek a műfajoknak kétségtelenül legsikerültebb magyar példái. Nemcsak a módszeres feldolgozás lep meg bennük, hanem a gondolatai finomsága is. A nagynevű esztétikus a terjedelmesebb oktató-mesetípust kedvelte, bár a néhány soros erkölcsi szabály versbefoglalásában is mester volt. Kortársainak együgyűsége, az írók hiúsága, a politikusok szédelgései, értékes szatirikus apróságok írására ihlették, félszeg alakjait néhány vonással pompásan jellemezte, az elbeszélést a tanulsággal ötletesen kapcsolta össze. Irodalmunk a verses tanítómesében az ő fabuláival és paraboláival érte el a fejlődés akkori csúcspontját; költészetének ezek a finom kompozíciók a legérettebb termékei, miközben versei a XXI. század elejére végképp kimentek a divatból. Mindezek dacára, vagy épp ezért érdemes Greguss Ágost megismerni, hisz tudósként is ellentmondásos élete volt, a vad, császár ellenes forradalmárból rendszer és Monarchia hű szelíd irodalmár lett.

 

Haladt…

Haladt és partot ért a sajka,
Kiszáll a vándor s tovavész:
Gazdátlan, evezője rajta,
De, ki vezesse, nincs a kéz.

Kiszállott lélek, merre keltél?
A sajka-test nem fejti meg.
Nemes ital, hová ömöltél?
Nem mondja az üres üveg.

 

 Greguss Ágost iskoláit szülőhelyén Eperjesen kezdte, majd nyolc  éves korától Pozsonyban folytatta. Édesapját 1838-ban elvesztve, édesanyja szülőhelyére, Rozsnyóra költöznek, ahol már komoly filozófiai tanulmányokat folytat, majd bécsi és szászországi kitérő után, 1844-ben, Pesten irodalmi körökkel jut szorosabb kapcsolatba. A Regélő újság már ebben az évben közli előbb egy versét, majd Schiller fordítását. A korán megkedveltetett komoly tudományok és szorgalma, valamint filozofáló hajlama miatt Greguss Ágost már huszonegy éves korában tanár lett Szarvason. Már ekkor foglalkozott szépirodalmi kutatásokkal, fordított németre népdalokat, jeles meseíróként számos fordulatos epigrammát is írt. Ezekben az apró „villanykák”-ban szintén igazi művész volt. Itt jelennek meg további versei is. A „Villanykák” címlapján a maga gyártotta szó mellett ott van mindjárt egy másik furcsaság is, „Greguss Auguszt”. Ugyancsak a szerző szerint az első könyv gúnyos, vagyis római, a második érzelmes, tehát görög szellemű, a harmadik fordított „villanykákat” tartalmaz[Villanykák,  Lipcse, 1847. /Epigrammák./, Cid, Szarvas, 1847. /Corneille-fordítás./, Edzdalok, Szarvas, 1848.]. Az Edzdalok [összesen huszonöt] a legkülönösebb, legmeglepőbb munkája Gregussnak. Aki később ismeri meg őt, mint a rend és törvény tisztelőjét, előkelő állású, vallásos és jómódú Habsburg-pártit, az ezekben nagy meglepetéssel talál egy szilaj forradalmárt, zsarnokok, fejedelmek, papok, vallás, sőt tulajdonjog ellenségét. Szinte kétséges, hogy ez az ő műve.  Ez után megírta első szépirodalmi pályaművét, melyet a Kisfaludy-társaság dicséretre méltatott és Szontagh Gusztáv, akkor első irodalmi esztétikusaink egyike is kiadásra ajánlotta. A szarvasi evangélikus líceum jeles, kiváló iskola volt, Greguss itt Vajda Péter drámaíró, költő dicső örökébe lépett. A következő évben megnősült, élete végéig boldog házasságban élt Kemény Máriával. A szabadságharc Szarvason találta, huszonhárom éves fiatal tanár ekkor még elkeseredett forradalmár, lázító-buzdító művei egymást érték.

 

„Elméjök Istent, eszményt elfeledt;
Emberben mit sem ítélnek nemesnek;
Hallják a Szózatot, s kétségbe esnek
    Hónuk felett.

A fájdalom, mit Hamlet emleget,
Már szívem' is örvény fele sodorta;
Halálkivánság, csüggedés gyakorta
    Környékezett.

Sok fajta próbán mentem át biz én;
De a hitet, melyen túl semmi sem tesz,
Isten iránt, emberhez, nemzetemhez,
    Megőrizém.

Én hiszem öt, ki mindnyájunkat ért,
Lényét eszünk bár hasztalan kutatja,
S egy-egy hamar kész bölcs meg is tagadja —
    Vagy ép azért.

Emberben is bízom, hogy vív nagyért,
Bár gyönge volta és a világ sorja
Meg-megingatja s lefelé sodorja —
    Vagy ép azért.

S bízom fajomban hogy jó útra tért,
Bár félre csalná a szájhősök hadja,
S Kossuth, s a német, vesztét jósolgatja —
     Vagy ép azért.”

/Kertben, részlet/

 

 Valóságos magyar Robespierre-je volt a kis, főleg tótok lakta városnak. „Robespierre beszéde a szabadságról“, „Költeményei egy elevennek“ s sok egyéb kiadványa hagyta el a szarvasi nyomdát, melynek tulajdonosa Réthy Lipót, Greguss benső barátja és műveinek buzgó terjesztője volt. A későbbi szelíd és vallásos lélek ekkor még indulatosan támadja a királyt, a nemességet; a papságot, rajong a köztársaságért, Petőfi Sándor politikai verseire emlékeztető kitörésekkel és gúnyolódásokkal izgat „népboldogító” eszméi mellett, [bár egy évtizeddel később a lázító füzetet kitagadta munkái sorából]. A szabadságharc bukása után csak Réthyt a kiadót állították Nagyváradon haditörvényszék elé, Greguss megúszta. Ennek ellenére – hisz Szarvason közismert voltak nézetei – a forradalom mozgalmas napjai azonban Greguss Ágost pályáját is megszakítják; hisz írásban és fegyveresen is részt vett a szabadságharcban, a világosi katasztrófa után bujdosó lett, majd a megtorlások között is föladta magát, tizenegy hónapig fogva volt a nagyváradi várban. Vonzó modora még a börtönőrök szigorát is enyhíteni tudta, úgyhogy nemcsak tollat és tintát kapott használatra, hanem a fogoly társai feletti felügyelet is reá bízatott. Fogságából igen érdekes emlékeket őriz. Egyik csinos fafaragvány, nagyobb fagyűrű, melynek szélesebb részére keresztben egy lant és kard van vésve, melyből s az egymástól szétszórva elrejtett betűkből e mondat olvasható ki: „Ésszel, karddal légy erős;” továbbá egy nagy ügyességgel horgolt kendő, melyhez az előbbi gyűrű átfogóként szolgál s egy szép papírdoboz. Mind e tárgyakat szerető neje számára készítette vigasztalásul és biztatásul.

Mikor kiszabadult, tanári állását többé vissza nem kaphatta, új pályát kellett kezdenie, ekkor Pestre utazott, hírlapíró lett. A magyar hírlapirodalom akkor igencsak szegényes volt s Greguss Ágost a Pesti Napló-nál nyert szerényebb állást. De jeles képzettsége csakhamar utat tört itt is, növekedő tekintélyével az anyagi elismerés is folyton növekedett. Irt e lap számára színműbírálatokat,  azonkívül szép-irodalmi és politikai cikkeket is; de nemcsak a Napló, hanem majd minden tekintélyesebb laphozott tőle kisebb-nagyobb tárcákat, jobbára az esztétika és kritika köréből.

Munkássága jól megérdemelt jutalmául – tevékeny tíz év után – az Akadémia 1859-ben tagjává választotta, hol székét a materializmusról irt értekezésével foglalta el; a következő évben pedig a Kisfaludy-társaságba is bevezette lelkes barátja Toldy Ferenc, kinek mindig leghűbb tisztelője maradt. „Érdemben szegény az érdemben gazdaghoz folyamodik”, e szerény kijelentéssel köszöntött az összegyűlteket Toldy oldalán, a székét a népköltészet viszonyáról a műköltészethez irt értekezésével foglalta el. Itt mindjárt az oly díszes és fontos titkári állásra emelték, melyet hosszabb ideig [midőn az alelnöki székkel cserélte ezt fel] egész odaadással töltött be. Az Akadémia küldötteként 1864-ben ő tette le „első hazai tudományos intézetünk nevében” első kritikusunk szatmári emlékszobrára a koszorút s ugyanő mondott később beszédet egyik legjobb barátja, Pákh Albert sírjánál.Mint sokoldalú s a természettudományokat is kedvelő tudós 1864-ben részt vett az orvosok és természetvizsgálók rozsnyói nagygyűlésén, melyen azon érdekes kérdésről tartott értekezést, hogy vajon a magyar faj fenntarthatja-e ezután is társadalmi fensőégét az országon belül. Itt vázolt irodalmi munkásságát kiegészítik kisebb tudományos művei, melyek közül különösebben kettőre utalunk: a ballada elméletéről és a materializmusról írottakra, melyek e nemben a legjelesebb akkori magyar művek közé tartoznak; továbbá költői művei, melyek között legnevezetesebbek meséi. Mint tanár a leereszkedő szívélyesség és jó modor jellemzi, mely tárgyának, tudományának is jelentős hírnevet kölcsönzött. Előadásai vonzók; úgy beszélt, hogy a legszárazabb, legjelentéktelenebb dolog iránt is érdeklődést gerjesztett. A budapesti tudományegyetem esztétikai tanszékének tanárává nevezték ki 1870-ben. Pályafutása továbbra is töretlen 1866-ban és 67-ben két jelentős Shakespeare fordítással jelentkezik 1881-ben több jelentős újság is recenziót közöl „Költészettan” című legújabb művéről, 1862-ben pedig összes verseinek kiadását széles kertek között méltatják. Greguss Ágost fiatalon, rövid szenvedés után gyomorrákban, 58-dik életévében hunyt el 1882. december 13-án. Temetésén – amelyről a Fehérvári hírek, a Nemere, a Nemzet és a Vasárnapi Újság is hírt adott – a költőbarát Szász Károly[ http://www.szozat.org/index.php/ertekeink/tartalommutato/12900-szasz-karoly-szemerjei-legifjabb-kolto-iro-irodalomtortenesz-politikus] emlékezett meg a jeles tudós kollegáról. Emlékezete még az 1920-as években is felmerült az Irodalomtörténet és a Kisfaludy Társaság híradásában.

 

Az élet kertje

Egy rózsás kertben – életünk ilyen kert –
Sétálni láttam tíz szál úri embert.
Hangzott panasz kilencnek ajakárul:
«Beh kár, hogy a rózsához tüske járul!»
Egyetlen egy volt így elmélkedő:
«– Beh jó, hogy tüske közül rózsa nő!»

 

Művei:

 – Magyar Marseillaise. Szarvas, 1848. [A francia forradalmi induló átdolgozása a magyar viszonyokra.]

 – A lángész. Pest, 1860. [A M. T. Akadémia Teleki-díjával jutalmazott pályamű. Hősében a hitvány jellemű neves írók típusát mutatja be. A rímes párbeszédekben írt irodalmi szatírát nem adták elő.]

 – Levél. Pest, 1861. [Politikai célzatú verses vígjáték. A germanizáló osztrák-cseh hivatalnokokat gúnyolja benne egy eléggé érdektelen szerelmi történet keretében, Ez a vígjátéka sem került színre a Nemzeti Színházban.]

– Külföldi népdalok, Pest, 1861. Műfordítások a Kisfaludy Társaság kiadásában.

– Szeget szeggel. Pest, 1866. [Shakespeare-fordítás.]

 – Athéni Timon. Pest, 1867. [Shakespeare-fordítás.]

 – Greguss Ágost meséi. Budapest, 1878. Verses fabulák, anekdoták, történetek.

 – Greguss Ágost versei. Budapest, 1882. [Válogatott gyűjtemény: rokonszenves kép lírai pályájáról.]

 

Források: Arcanum, Atheneum Képes Nagynaptára, Budapesti Szemle, Irodalomtörténet, Kisfaludy Társaság lapjai, Magyar Nyelvőr, MEK, Vasárnapi Ujság különböző számai

Összeállította – cspb –

szozattv


szozat a tiszta hang 
szozat a tiszta hang szozat a tiszta hang
 Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf