Berda József: Tavaszt köszöntő két vers
Tavaszodik…
Szobába zárt rab, kinyitom végre ablakomat:
vonulj hajlékomba már táncoló tavaszi nap!
(Rikkants rigó, ragyogj kökörcsin, nyílj hát hóvirág;
ébredjen fel veletek az elaludt vén világ!)
Bizsergesd vérem, villanyozd minden idegszálam,
eleget hervadtam a hosszú, téli halálban!
- A béke fénye, a béke hangja; üde illata ez!
az áldott anyaföldé, melyben az élet ébredez.
Egy csokor erdei virágról
Nem vagyok immár borongó, magára hagyott árva:
a hegyek, az erdők besétáltak a szobámba!
Tavasz tündérei ülnek pohárban; ablakomba.
- Velük alszom el most, velük ébredek hajnalonta.