Tömörkény István: A gőg

Sokszor lehet olvasni írásban azt a szót, hogy parasztgőg. Ha valamely úrforma leszáll a kis állomáson, s gyalog halad be a faluba, és észreveszi, hogy nem köszönnek neki az ákácfák alatt a ház előtt a kispadon ülő öregek, bátyámék és asszonyanyámék, akkor megállapítja magában, hogy ez parasztgőg. Pedig nem az, csak polgári önérzet. Mit tartozzon ő dicsértessék a Jézuskodni olyan embernek, akit most lát először, és akiről azt sem tudja, hogy kifia-csikaja? Azután már annyi pantallós úrforma, becsapta, a varrógépes meg a sorsjegyes, életbiztosításos vigéctől kezdve, a cséplőgépes meg a vetőmasinás vigécig, hogy a pantalló meg a keménykalap iránt való bizalmatlansága indokolt. Ilyképp vagyunk azzal a földéhség szóval is, pedig hát ez a paraszt részéről nem más, mint a haza földjének szeretete.

    Azonban azért, szó sincsen róla, van parasztgőg is. Például a fiam írja az északi táborból:

    A gödrök előtt búzavetés van, még az ősszel vetették a katonák. De most már nagyon megnőtt, akadályozza a kilövést, nem látjuk tőle a muszkák állásait, tehát a búzát, bármennyire nehezünkre esik is, még éretlen korában el kell onnan takarítani.

    Ez azonban elsősorban nem katonai foglalkozás, másodsorban igencsak játékos foglalkozás, mert aki kimászik a gödörből, abba azonnal belelőnek a másik gödörből a muszkák, tehát: önkéntes jelentkezők kerestetnek.

    Mindenki a gépfegyver-osztagból, akinek otthon is a földművelés volt a foglalkozása, a szolgálatra önként jelentkezik. Élvezet az: kaszálni. Csak jó kasza legyen hozzá.

    Elsőnek egy hosszú, barnaképű őrvezető ugrik elő.

    Úgy is hívják a többiek, hogy cigány.

    Tiltakozik ellene mindig, mondván, hogy ő sohasem volt cigány, mert ő pásztorember, az volt az apja is.

    - Hát hol az a kasza? – mondja.

    Odaadják neki a kaszát, kimászik vele a gödörből és kaszálni kezdi a búzát.

    Ahogy az alkonyuló nap fényében feltűnik a gödörből a föld színén a hosszú ember, a muszkák a másik gödörből azonnal lövöldözni kezdik.

    Az őrvezető megáll a munkában. Végtelenül megvető tekintetet vet a muszka gödrök felé.

    - Marhák – mondja – hát nem látjátok, hogy most nem verekszök, hanem kaszálok?

    Nagyobb igazság kedvéért kihúzza a tokjából a bajonétot, és kaszakő helyett, a golyók járása között, azzal feni a kaszát.

    A fenés alatt a kasza peng. Csendülésének a szava áthallatszik a muszka gödörbe.

    S a túlsó oldalon, a gödörben, a muszka parasztok megértik a kasza pengésének a szavát. A tüzelés megszűnik. Hiszen ez a paraszt testvér kaszál.

    - No – mondja az őrvezető, ahogy a kaszája harsogva szalad bele a növénybe – no. Csakhogy végre az eszötökhöz gyüttetök.

     

    1916 

szozattv


szozat a tiszta hang 
szozat a tiszta hangEUCHARKirályfesztSacra HungariaSacra HungariaSacra HungariaKOFESZTszozat a tiszta hangszozat a tiszta hangszozat a tiszta hang pálosokszozat a tiszta hangszozat a tiszta hang 
 Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf