Gács Demeter: Mert Te akarod…

Azt kérded kedves, hova lett
a régi hit, a régi kedv,
a régi láng, az égi láng,
hogy nem maradt egy kis szilánk.

Kérdez a szemed, a szavad…
hidd el: felelni sem szabad.
Méreg a válasz, öl a szó…
jobb, hogyha nem tudod, Te jó.

Jobb, hogyha nem tudod, mi tett
hamuvá lángot és hitet.
Jobb, hogyha nem tudod, Te jó,
hogyan lesz sár az égi hó.

Jobb, hogyha nem tudod, Te jó,
mi ez a rettentő kohó,
ahol a hit hamvába hal,
és megdermed a szív, a dal.

Te nem tudod, ne tudd soha,
hogy minden vers: kis golgota,
mert rímet keres lázasan
s a rím örökre rejtve van.

De mert akarod, úgy leszen,
a kedvedért még megteszem,
a bűvös sipkát felveszem
és újra kezdem kedvesem

a mondhatatlant mondani
a bonthatatlant bontani
a kérdhetetlent kérdeni
az érthetetlent érteni.

1934