Farkas Antal: Koldusnóták

Öreg Isten, de haragszik rám kegyelmed,
De megvonta éntőlem a segedelmet;
    Úgy állok itt, mint az ujjam,
    Árvaságban, bajban-búban,
Mint aki most mindörökre messze elmegy.

A lovamat elkötötte végrehajtó,
A tanyámból kilicitált adóhajtó.
    A tehenem mások fejik,
    A szeretőm ölelgetik…
Énelőttem csukva van már minden ajtó.

Gyere, kutyám, menjünk innen akármerre…
Kinek volna ittmaradni tovább kedve?
    Ahol pislog egy vén csárda –
    Éppen az én kedvem várja…
Miért ne kérném a legjavát az üvegbe?!

Ha kivirrad, nekivágok a világnak,
Hol is az út, amin ilyen árvák járnak?
    …Tengerparton maradt kutyám
    Vonít a gazdája után…
Szegény Bodri, öreg kutyám, de sajnállak!