Zilahy Lajos: Rokonok vagyunk

Odamentem hozzá és megfogtam a kezét. A csuklóját fogtam meg, bizalmasan, szinte titokban. Gondoltam, ez több, melegebb, mint egy rendes kézfogás.

    Felém fordult és kérdően nézett rám.

    - Gratulálok – mondtam.

    Láttam az arcán, nem érti, hogy mihez gratulálok.

    - A múltheti beszédedhez… a képviselőházban… a Duna-medence kérdésében… Nagyon megragadott a gondolatmeneted.

    Gyengeség fogott el, mert hirtelen úgy éreztem, hogy nem is ő tartotta azt a beszédet. Mikor ideléptem hozzá, esküdni mertem volna, hogy ő beszélt a Duna-medencéről. Láttam az újságot, az újságban a betűket. Most, hogy már kint volt a gratuláció, egyszerre olyan bizonytalanná vált ez az emlékem, amelyre gratulációm támaszkodott, mintha a földet rántották volna ki alólam.

    Mindez azonban csak rossz lelkiismeret apró kis szédülése volt.

    - Ó – mondta kissé szakadozva. Nem is mondott többet, kínos csönd támadt. Hidegen és várakozva nézett rám.

    Gyanús volt neki a gratulációm. Úgy látszik, azt is eltúloztam, hogy a csuklóját fogtam meg. Mindez nem illett ismeretségünk és barátságunk arányaihoz. Hiszen nem gratuláltam neki, mikor kormányfőtanácsos lett. Akkor se, mikor most három éve ő került a vállalat elnökigazgatói székébe. Nem küldtem táviratot, mikor a múlt télen meghalt az édesapja.

    - Ez az ember akar tőlem valamit, – mondta a hallgatása. Úgy állt előttem, mint a bezáródott vaskapu.

    Hiába, okos ember. Egy ilyen közéletű férfiúnak, egy ilyen elnökigazgatónak roppant éles szimata van az efféle dolgok iránt, akárcsak a vadállatnak a dzsungelben.

    Én tudniillik azzal a szándékkal jöttem ebbe a társaságba, hogy itt valamelyik befolyásos ember révén Idának állást szerezzek. Körülnéztem és erre az emberre esett a választásom. Ezért nyomtam be a gratulációt.

    - Hja, a Duna-medence… – mondta aztán elgondolkozva.

    - Bizony, ez nagy probléma – szóltam és megjelent előttem a Fürj Ida elvékonyodott és idegesen remegő orra.

    Éreztem, hogy ez a pillanat nem alkalmas. Szerencsére egy ezredes lépett hozzánk és karonfogta az elnököt:

    - Egy percre, Józsikám…

    Ezt az ügyet is ismerem. A fia technológiát végzett. A műszaki osztályról van szó.

    Egy ablakmélyedésbe vonultak és tárgyalni kezdtek. Az elnök mozdulatlanul állt, az ezredes rengeteget gesztikulált. A »másik« háborúban ez megfordítva volt. Az ezredes állt mozdulatlanul és az igazgató gesztikulált rengeteget. Az ezredes beszéd közben, kétszer is, apró kis pihéket szedett le az elnök ruhájáról.

    Láttam, hogy Idának itt máma nem terem fű. Elmentem. A lelkiismeretem tiszta volt, az első lépést megtettem.

    Fürj Ida rokonom. Hogy milyen távolságról, azt nem tudom. Úgy hiszem, harmadunokatestvérem, de ezt nagyon nehéz végiggondolni. De hogy rokonom, azt onnan tudom, hogy Idea tegez és valahányszor találkozunk, mindig megcsókol.

    Csak két hónap óta ismerem, azelőtt azt se m tudtam, hogy a világon van. Pedig már negyven év óta van a világon és ezt nem is tagadja. Volt már iparművész, gyümölcskertész, zongoratanárnő, nyelvoktató, vezetett egy tejivót, tud divatmintákat rajzolni, tud gépírni és gyorsírni, azonkívül eddig összesen huszonkét filmtörténetet írt.

    Nem mondom, ami a gépírást és gyorsírást illeti, azzal egy kis baj van. Mikor már nagyon rossz bőrben volt, gondoltam, vele intéztetem el a levelezésemet. Miután elrontotta az írógépemet, kijelentette, hogy ő ne milyen rendszerű gépen tanult írni. A gyorsírási szöveget hazavitte és másnap kimerülten azzal jelent meg nálam, hogy segítsek neki megfejteni a saját gyorsírását. Ez kettőnknek sem sikerült.

    Egyébként mindenben tökéletes. Évekkel ezelőtt egy gyermekvonatot kísért Hollandiába. Tud hollandul is. Nem nagyon, egy kicsit. De ez is valami, én például egy kicsit se tudok hollandul.

    Három hétig semmi hír. Aztán vidékről írt valahonnan, hogy most már nem bírja, öngyilkos lesz, ha nem szerzek neki állást. Összeveszett a nagynénjével, aki könyörületből magához vette. A nyolcoldalas levél pontokba szedett vádirat volt Margit néni ellen. Bár Margit nénit sohasem láttam, e vádirat alapján az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy Margit néni maga a földreszállt angyal, Ida viszont a legszemtelenebb és legundokabb perszóna, akivel nem lehet egy levegőt szívni.

    De a levél segélykiáltás volt, egy emberi élet jajkiáltása – elmentem hát megint a méltóságos asszony fogadóestélyére, abban a reményben, hogy ott találom az elnököt. Jobb az ilyet egy pohár konyak mellett elintézni. Csak meg kell találni a hangot, elvégre egy ilyen nagy iparvállalatnál, ha az elnök akarja, mindig akad valami kis állás.

    És nekem megteszi. Egészen bizonyos, hogy megteszi.

    Szerencsém volt, az elnököt ott találtam. Sőt, szokatlan melegséggel ölelt meg, amikor beléptem. Hiába, gyenge emberek vagyunk valamennyien, nála is megtette a hatást a múltkori gratuláció.

    Az elnök belémkarolt:

    - Egy pillanatra kérlek…

    Félrevonultunk, ugyanabba az ablakmélyedésbe, ahol a minap az ezredessel állott.

    Kissé zavartan kezdte:

    - Valakitől azt hallottam, hogy a feleséged társalkodónőt keres…

    - Szó van róla.

    - Kérlek… van egy távoli rokonom… Az most kapható volna. Rendkívül használható valaki.

    Ennek nagyon megörültem. Nem tudom ugyan, honnan vette, hogy a feleségem társalkodónőt keres, de mindegy. Itt a lélektani pillanat, amikor viszont én Idát átnyújthatom a vállalatnak.

    Elővettem a noteszemet, hogy az illető hölgy nevét felírjam.

    - Hogy hívják, kérlek, a rokonodat?

    - Fürj Ida – mondta az elnök.

    Meglepetten néztem rá.

    - Fürj Ida?

    - Igen. Ismered?

    - Nekem is van egy rokonom, akit Fürj Idának hívnak…

    Egy pillanat múlva minden kétség eloszlott. Ida mindkettőnknek rokona volt.

    Ebből az következne, hogy ezen az alapon mi is megpecsételtük a rokonságot. De nem így történt.

    Azóta mind a ketten kerüljük egymást.  

szozattv


szozat a tiszta hang 
szozat a tiszta hangEUCHARKirályfesztSacra HungariaSacra HungariaSacra HungariaKOFESZTszozat a tiszta hangszozat a tiszta hangszozat a tiszta hang pálosokszozat a tiszta hangszozat a tiszta hang 
 Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf