Nagy László: Egry ragyogása
Már nem a tó és nem a tenger
nem a világ boltozata
nem a hullám, nem a villám
betölti szeme a férfi
aki jön a végtelen vízről
csónakkal, vászonruhában
hó jelenése, vért se köhög már
nem zihál, semmi erőfeszítés
két evezője vadliba-toll
kiköt s a párában asztal várja
kenyér és hal meg bor s körülötte
mind aki rajongja olyan ívben
akár a szivárvány arca előtt
Szent a mi kenyerünk, halunk s borunk
Jó volt, még szivárványt is láttam itt
S elevez tőlünk a szent és barbár
két evezője vadliba-toll
zendül aa tó és zeng a tenger
föltámad a hullám, a villám
reped a világ boltozata
megölnék egymást az elemek
alakok elvéreznének
de ő feltartja kezét, csönd lesz
patyolatot ád a sebekre
rend lesz, de marad a feszesség
a vízé, az égé, a hegyeké
homlokuk tektóniája
kőművese a világosságnak
siratja az elherdált világot
s fölépíti káprázatában