Kuthen: Tavaszi dal
Dalos erdő, zajos erdő,
Tiszta keblű kis patak,
Zöld mezőség, gyöngyvirágok,
Messziről jött madarak;
Fényes csillag, fehér felhő
A mosolygó egeken,
Beszéljetek, daloljatok
Énnekem!
Zöld erdőben, patak mellett
Virágok közt heverek,
Csókolgatják bátlan arcom
A ráhajló levelek.
Beszélgetünk és beszédünk
Édes mint a szerelem,
Beszéljetek – jól esik ez
Énnekem!
Te szólj hozzám legelőször
Ártatlan kis szűz patak;
Zengjenek át lelkemen a
Benned fürdő sugarak.
Legyen h i t e m, mint futásod,
Tiszta, gyors és végtelen, –
Erre taníts, erről beszélj
Énnekem!
Élő erdő, erős tölgyek,
S zöld lomb a fák tetején.
Legyen, mint ti, élő s erős
Keblemben a r e m é n y.
Ez virrasszon, hogyha minden
Elhagy is bús éltemen,
Erről, erről beszéljetek
Énnekem!
Patak-parti piros virág,
Mondd el: mi a s z e r e t e t?
S boruljon rá kebelemre,
Mint a habra kis fejed.
S lángoljak, mint a déli nap,
Hőn szeretve Istenem –ú
Erre taníts, erről beszélj
Énnekem!
Fehér patak, erdő, virág,
Föltámadott kikelet,
Tudjátok, hogy majd a halál
Engemet is eltemet.
Tanítsatok, hogy nekem is
Virrad ott még reggelem –
E reggelről beszéljetek
Énnekem!