Matók Leó: Dal a kedvesről

Egy pohárból ittunk mind a ketten,
Szép leány volt, s én nagyon szerettem.

Ahogy magát édesen kellette,
Jobb ember lett belőlem mellette.

Hogyha jöttek zsongó nyári esték,
Koldusvágyam megrabolta testét.

De átkozott bennem a természet,
Elrontottam egyszer az egészet.

Úgy kérleltem, sírva is fakadtam.
Mégis elment. S én magamra maradtam.

Szhely, 1950. VII. 24.