Postol Károly: L. Kiss Ibolya emlékére

Érbogyoszló község monográfiája két ismert személyiség életrajzát mutatja be röviden. Az egyik Kiss Ibolya írónő, a másik Récsei János református lelkész.^[1]

   2016-ban egy helytörténeti vetélkedő alkalmával merült fel Kiss Ibolya neve újra az iskolánkban, egy képzelt riport készítése alkalmával. Kevés adat híján csak a monográfia szövegére hagyatkoztunk a gyerekekkel. Kutatási vágyam arra vezetett, hogy megkeressem az írónő emlékének nyomait, mely e vidékhez, Bihar megyéhez kötődik.

   Születési éve bizonytalan volt. Megtaláltam a helyi református egyház iratai között az 1894-es adófizetők listájában édesapja, I. Kiss Béla jegyző nevét. Ebből kiindulva sikerült beazonosítani az akkori házszámozás szerint szülőházát is, ami a mai polgármesteri hivatal.

Az adófizetők listája 1894-ből, 18-as házszám alatt lakott a jegyző, az érbogyoszlói református parókia archívuma őrzi.

A születési anyakönyvben, amelyet az írónő édesapja vezetett, nem található leánya neve, mivel 1895. október 1-je előtti anyakönyv nincs meg a községi hivatal archívumában.

2018 márciusában a Nagyváradi Levéltárban megtaláltam az Érbogyoszlói Református Egyház anyakönyvét. Az akkori lelkész, Aranyi György 1894-ben jegyezte be az írónő születését, ami már egy elfogadható és pontos adat. Az írónő ez alapján 1894 január 23-án született.

   Ez a két írott forrás köthető Érbogyoszlóhoz, valamint regényében is említést tesz szülőfalujáról. Az „ibolyás rét” ma is megvan. „Érbogyoszló felé járt most hajnalonként, ott harmatosabb a rét és tele volt szórva virággal. Zsálya és nefelejcs virított a fű között, mezei szarkaláb és sok aprófejű, nevető árvácska. Ha elfáradt lába a sok bolyongásban, ide telepedett le a virágok közé s elbeszélgetett velük… Volt egy vadon nőtt árvácska― ahhoz járt ki minden áldott reggel. ―Leült ide s a virág rábámult. Olyan édes, nevetős volt az arca, mint a Jolánkáé.” ^[2]

Érbogyoszló, református temploma az 1920-as években

   Megkerült kézírása, amit Szegedről küldtek el, egy kis névjegykártya, amit egykori magyartanárának, Juhász Gyulának írt. Ady helyett én megemlíteném magyartanárának hatását műveiben.

   Felmenői között a kismarjai papot említeném, szépapját, Imre Józsefet, aki Csokonai Vitéz Mihályt is befogadta, megvendégelte.^[3]

   A Premontrei Gimnázium magántanulója, aki kitűnő eredménnyel végzett, bár nem maradt meg írásos nyoma, viszont a Jeles egykori Premontrei diákok című könyvben, amelyet Dr. Gerhardt László és Pásztai Ottó szerkesztett, rövid életrajzot közöltek róla. ^[4]

   Verseket is írt, ebből kettőt megtaláltam: Az én uram, és a Tátraalji rapszódia.

2019 február 17-én, a Kossuth rádióban elhangzott egy riport születésének 125. évfordulója alkalmából, a Határok Nélkül című műsorban. A riportot Zsoldos Barnabás készítette velem.

Megemlékezéseket tartottunk a templomban, iskolában születésének, halálának évfordulóján. Az évek során egy emlékhelyet is kialakítottunk a diákokkal az iskolában L. Kiss Ibolya emlékének tiszteletére.

A szerző Érbogyoszlón történelemtanár

^[1] TÖRÖK SÁRA,NÉMET ÉVA, MÓRICZ IRMA, OROSZ MÁRTA, TÖRÖK FERENC, BUDÁR SÁNDOR, K. FÜLÖP BÉLA, SZENTES BÉLA: Érbogyoszló-egy falu az Ér mentén,Helios Alapítvány, Orosháza, 2009., 48. old.
^[2] L. KISS IBOLYA: Erzsi tekintetes asszony. Budapest, Bárd Ferenc és fia nyomdája, 260.        
^[3]https://library.hungaricana.hu/hu/view/SomogyMegyeiHirlap_1974_02/?pg=21&layout=s&query=Laczk%C3%B3n%C3%A9.
^[4] Dr. Gerhardt  László, Pásztai Ottó: Jeles egykori Premontrei diákok. 2008, 148 old.