Kozma Andor: Pünkösdi rózsa

Még szombat este kelyhe zárva
S pünkösd vasárnap hajnalára
A rózsabimbó rózsa már.
Illatja üdv, színe igézet –
És lopni édes tiszta mézet
A méheraj csak ide jár.

Kifakadását várta, leste
S mosolygva nézte szombat este,
Bizony, nem hitte volna még,
Hogy nem több, mint egy éj bűbája
E kedves bimbót már kitárja,
Mire a hajnal pírja ég.

S tán pünkösd napján meg se látja
A rózsát a bimbó barátja –
S hogy újra jő pünkösd után:
Immár a rózsa, szirma-hullva,
Ott csüng az ágán elvirulva
S illatja – egy emlék csupán.

Pünkösdi rózsám, szép virágom,
Hervadva tűnő ifjúságom!
Csodálva s búsan nézlek én:
Pompára oly hamar fakadtál,
Hogy azt az üdvöt, a mit adtál,
A míg volt – észre sem vevém.