Havas István: Hallga, tél csendje...
Hallga, tél csendje nevet a fákon,
Hallga, hó zenél a bütykös ágon!
Jókedvű pihék csattogva szállnak,
Nincs vége-hossza a muzsikának.
Tündéri sereg dalol a télnek,
Biztatón mondja: „Melegedj, lélek.
Álmokat hullat a tél szitája,
Szívedben hajt ki akácvirága!”
...Melegítsz, erdő... A fák között messze,
Vakító fehér ködökbe veszve,
Rózsákkal keblén, égkék ruhába,
Felém siet az emlékek lánya!
Szemébe' könny gyújt hétszínű lángot.
Hallga, télerdőn hív űzni álmot!
- S elindulok véle, kéz kezet fogva.
Úttalan úton lelünk-e nyomra?!
1922