Farcádi Sándor: Az én karácsonyfám

Hogyha karácsony estje közelgett:
Édesanyám az ágyba takart,
S fújt a fülembe, míg elaludtam
Egy elavultas templomi dalt.

- „Mennybe’ dicsőség, béke a földön!” –
És a fiúcska szenderegett; -
Kint csúnya felhők búgtak az égen,
S rázta a szél a házfedelet.

- „Lelketek ím ma ünnepet öltsön!” –
S már a fiúcska mélyen aludt; -
Túlnan egy ember verte az asszonyt,
S koldus előtt zárt sok be kaput.

… Trombita, csengő verte föl álmom,
És az ölébe vett az anyám; -
Cifra fenyőfa állt a szobában
S rajta egy ékes ló, kocsi, hám.

- Csúf hazugan így kezdtem az éltet.
Visszafelé volt minden igaz!
- Trombita, csengő verte fel álmom, -
Máma az élet forgatag az!

Hát a fenyőfa? ló, kocsi, hámmal!
- Azt sem az angyal hozta nekem!
Mert paripám – ördögi élet –
Poklok ölébe szállt le velem.

S én vagyok immár ló, kocsi, szerszám –
Ösztöke vérez, oldalam ég;
Gazda urára ült fel a jószág!
- Csúnya az élet, csúnya a vég… !

1920