Valentyik Ferenc: „Ma este - a Szeretet ünnepel.”

    Gyóni Géza ismeretlen karácsonyi verse az Erdélyi Szemlében

   A 20. századi erdélyi magyar irodalom megkerülhetetlen forrásainak egyike az Erdélyi Szemle szépirodalmi folyóirat, mely 1915 és 1944 között különböző neveken, de végig Sütő-Nagy László (1894-1978) szerkesztésében került az olvasókhoz. A kolozsvári születésű szerkesztő kiváló érzékkel ismerte fel a szép és maradandó értékkel bíró írásokat, de feljegyezték jó szervező és integráló készségét is. Így a nehéz években munkatársai között tudhatta az erdélyi írók, költők legjobbjait, mint például Reményik Sándort, Bárd Oszkárt, Ligeti Ernőt, Berde Máriát, Áprily Lajost, Nyírő Józsefet, Makkai Sándort és Kós Károlyt. 1940-ben Magyarországra települt, de addig minden jelentősebb erdélyi irodalmi vállalkozásnak részese volt. Munkásságával kiérdemelte, hogy az irodalom verbunkosának, az erdélyi szellemi élet örök vállalkozójának nevezzék.

    Sütő-Nagy László 1915-ben, a híres przemyśli kötet anyaországi kiadásából ismerte meg Gyóni Géza költészetét. A „vérrel vakolt” várban született strófák oly annyira hatással voltak rá, hogy alkotójuk tiszteletére maga is verset írt:          

A rab poétához

    - Gyóni Gézának -

Te hozzád szól e bús jeremiás-ének
Büszke szép leventém.
- Daloltál vad harcok hősi seregének,
Sírva sírtál a Nap áldozó lementén…

Szép szavú hárfádat, igéző igédet
Rabigába verték…
Te a szabadító szent Békét ígérted
S hitted: csillagos lesz újra a setét ég…

Hittel vigasztald szomorú napokban
Magyarok táborát…
Idehaza bíztunk még Nálad is jobban:
Él magyar, áll Buda – Hadúr győzelmet ád.

De jött a végínség s egy utolsó roham –
Elnémult hárfád…
Magyarok serege Veled együtt sokan
S itthon a vigaszod mindhiába várják…

Lantos jó vitézem, hozzád száll az ének
Szomorú szavával:
Rabos sorsra jutott magyar leventéknek,
Dalolj víg dalokat, amíg visszatértek,
Új idők, új dalok rózsás tavaszával…

    A rab poéta pályáját a továbbiakban is figyelemmel kísérte. Világosan látta költészetének értékeit, de gyengeségeit is. A reális ismeretek birtokában Gyóni halála után, az 1917. augusztus 12-én megjelent nekrológban már a költő munkásságának átfogó értékelésére is vállalkozott:

     „Lehet, hogy érettebb tehetség, kifejezőbb poéta, modernebb is, nem együnk van még, de Gyóni Géza a körülmények rettenetes összehalmozódása idején a maga nagyságával, lelki erejével, szíve óriás lelkesedésével, gyökeres magyarságával írásaiban, az elérhető legmagasabbra emelkedett. Parnassus legcsúcsára és – nagyon szomorú – halhatatlanságot szerzett magának.  Hogy ki volt, tudjuk, hogy mi lehetett volna, csak sejthettük. A múltjába örömet szerzett, a jövőjét már csak sirathatjuk. És Gyóni jövője könnyre kell, hogy fakassza a magyar szíveket, szemeket. Nemcsak a poéta sorsa érdekelt, de az emberé is. Gyóni, aki a magyar társadalom középosztályából gyökerezett ki, a maga intelligenciájával, lelkesedésével, akaraterejével, nagyon sokat tehetett és tett volna a magyarságért. Sirassuk el ezt is!

    Könnyezzük meg Gyónit, a tragikus sorsú embert, akinek mire megadatott volna ifjúsága, munkájának eredményében örvendezve élni, a Végzet megfosztotta fizikai létezésétől. Fizikai létezésétől, mert verseiben neve megmarad minden időkre, s míg e véres nagy katasztrófa emléke élni fog, Gyóni neve kifeledhetetlen e históriából.”

     Az előzmények ismeretében aligha meglepő, hogy az Erdélyi Szemle hasábjain később is megjelent egy-egy Gyóni Gézára emlékező aktuális írás. A lap 1930-ban hírül adta a Gyóni Géza Irodalmi Társaság június 26-i, budapesti megalakulását is, a szervezet tagjainak sorába Sütő-Nagy László szerkesztőt 1932-ben választották be. A költő krasznojarszki hamvainak sikertelenül végződő hazaszállítási kísérletéről, annak fordulatairól visszatérően, rövidhírekben tudósítottak. Ez Gyóni Géza utóéletének ismeretében legfeljebb szokványosnak ítélhető, azonban az 1938. decemberi lapszám címoldalán irodalomtörténeti jelentőségű közlést találunk, Gyóni Géza ismeretlen karácsonyi verse címmel. Az alkotás felvezetése mindössze két mondatból áll: „Gyóni Gézának, az idegenben nyugvó, lángoló szívű költőnek ismeretlen karácsonyi versét közöljük alább.  1908 karácsonyi estéjén írta ezt vendéglátó házigazdájának, s mi, íme, ezúton átadjuk az irodalomtörténetének.”

Gyóni Géza:

Karácsony

Megállt a hajsza. Lüktető iram nem remeg,
a csönd, a béke halk zenéje ül a csillagok felett.
Nincs halihó! Nem sikoltnak a gyárak,
az úton fehérek a máskor fekete árnyak.
Ezüst takarót öltnek a kormos városok,
szelíden néznek a télbehullt hegyek,
s tompán csillannak a ködös ablakszemek.
Fényember jár az uccák zeg-zugos során
s a megnyílt szívekbe tekint.
Kunyhón és palotán üdére virít a zöld fenyő
és hűs illatot lehel, míg a lehullt álarcot
sok hazug lepelt tisztára mossa
a csendben szálló drága hópehely.
Ma este – a Szeretet ünnepel.
És oly szép a béke és csend egyetlen estélye,
vele közénk jön az ember szent testvére,
s lobogja milljó gyertya apró lángja:
itt van velünk – az élet Messiása…

    A költeményt valóban hiába keressük Gyóni köteteiben, vagy a verseit közlő újságok hasábjain. Sütő-Nagy László a címoldalon jelentős, újabb információk közreadására alkalmas felületet hagyott nyomdafesték nélkül, hatásosan fehéren, mely elgondolkodtatja az olvasót. Öncenzúrát sugall ez a megoldás, hiszen még a második bécsi döntés előtt vagyunk, és a szívvel-lélekkel elkötelezett, „izzó magyarságú” Gyóni Géza nyílt felmagasztalását Romániában nem nézte volna tétlenül a hatalom. A cenzor közbelépése esetén a vers, és a két visszafogott tartalmú mondat közlése is elmaradt volna, ezért az a valószínű, hogy a szerkesztő ezzel a megoldással érzékeltette az olvasókkal a szólásszabadság határait.

    A helyzet kialakulásában annak is van esélye, hogy a költemény kéziratának tulajdonosa, és egyben címzettje, az utolsó pillanatban meggondolta magát, és nem járult hozzá a keletkezés körülményeinek további részletezéséhez. Titok sejlik fel, mely vélhetően egy 1908 decemberében Gyónihoz közel álló hölgyet rejt. Egy hölgyet, aki még harminc évvel később is őrizte a költő emlékét, és, bár nem akarta, hogy az alkotás elvesszen az irodalomtörténet számára, de férjes-asszonyi státusza nem tette lehetővé a teljes történet nyilvánosságra hozatalát. A dátum azonban önmagában is sokatmondó, mondhatni árulkodó, ugyanis Gyóni (Szolár) Ferenc (1882-1963) életrajzi tájékoztatója szerint Gyóni Géza ebben az időszakban ismerkedett meg Nil, azaz Dapsy Gizella költőnővel.

    Férjezett nevén Rozsnyai Kálmánné Dapsy Gizella író- és költőnő, óvónő (Losonc, 1883. január 18. – Nógrádverőce, 1940. április 30.), irodalmi álnevén Nil, elfeledett alakja a magyar irodalomtörténetnek. Életútjának bennünket közvetlenül érintő vonatkozása, hogy afféle irodalmi „gyámanyaként” fontos szerepet játszott Gyóni Géza pályafutásának alakításában. A kapcsolat a költő fővárosi közigazgatási tanfolyamának időszakában jött létre. Számos levél tanúsítja, hogy Gyóni Géza rendszeresen kikérte és megfogadta az Ady Endrével személyes kapcsolatban álló Nil tanácsait. Párbeszédük 1909-ben, a költő második, „Szomorú szemmel” címmel megjelent verseskötete megjelenésekor a legintenzívebb, amikor Nil folyóiratokban közreadott kötetismertetőkkel is segítette mentoráltját. Ezt Gyóni Géza: „Nil. Megjelent a Nálunk című verseskönyve” című írásával az Erdélyi Lapok hasábjain viszonozta. A kapcsolat Nil 1910-ben kötött házasságát követően megszakadt, de 1915-ben, az Ady-Rákosi vitában a költőnő is harcba szállt a krasznojarszki hadifogságban sínylődő Gyóni Géza mellett, majd halála után emlékének ápolásából is kivette a részét. Mindezt ékesszólóan tanúsítja Dapsy Gizella emlékkönyve, melyet a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárában V. 2107/1-280. jelzetszámon őriznek. A rangos kortársak bejegyzései, költeményei páratlan relikviává teszik ezt a dokumentumot, mely önmagában is egy kész, „mindössze” kiadóra váró antológia. Gyóni Géza kézzel írott és aláírt bejegyzése a 103. oldalon található, és a múzeum katalógusában a „Szegény bolondos szíve értem égett” címet viseli.  

    Dapsy Gizellának kiváló irodalmi kapcsolatai voltak Erdélyben, így a szálak megalapozottan vezetnek hozzá. Ráadásul életrajzírója, Miklya Jenő (1927-2002) szerint Nil a házasságkötése előtt egyoldalú érzelmeket táplált mentoráltja, Gyóni Géza iránt. Ennél tovább menni a következtetésekkel azonban már nem lehet.

    A költemény tartalmát, téma választását illetően kifejezetten jól bele illik Gyóni Géza alkotásainak sorába, ugyanis a karácsonyi miliő máskor is eredményezett maradandó értékű verset tollából. Közülük az 1906 decemberében, az Alsódabas és Vidéke hasábjain megjelent Betlehemesek vált a leghíresebbé, mely éppen 1909-ben, a költő második kötetében kapott helyet, és valóban mélyebb hatású, magasabb színvonalat képviselő alkotás, mint az Erdélyi Szemle újdonsága. Éppen ez az előzmény teszi azonban hitelessé a szűkszavú leírásból megismert körülményeket, miszerint Gyóni Géza évtizedeken át féltő gonddal őrzött, ismeretlen verse egy vendégség emelkedett hangulatában, karácsonyi ajándékként, a Szeretet jegyében született. 

     

    Források:

Balogh László Tibor: „GYÓNI GYÜJTEMÉNY”. Gépiratos katalógus, Budapest, 1977.
Budapesti Hírlap: Választások a Gyóni Géza-Társaságban. 1932. március 6. p. 14.
Dr. Ferencz József: Sütő-Nagy László (1894-1978). Unitárius Élet 1978. szeptember-október. p. 8.
Gyóni (Áchim) Géza: Betlehemesek (vers). In: Szomorú szemmel. Versek. Franklin-Társulat nyomdája, Budapest, 1909. pp. 74-76.
Gyóni (Szolár) Ferenc: Életrajzi tájékoztató. In: Gyóni Géza összes versei. MEFHOSZ Könyvkiadó, Budapest, 1941. p. 14.
Miklya Jenő: 100 éve született Dapsy Gizella. Békés Megyei Népújság - Köröstáj kulturális melléklet, 1983. január 22. p. 8.
Pesti Hírlap: A Gyóni-Társaság új tagjai. 1932. március 6. p. 14.
S. Nagy László: A rab poétához. Gyóni Gézának. (vers) Bácskai Hírlap - Szabadka, 1915. május 13.
S. Nagy László: A rab poétához. Gyóni Gézának. (vers) Pesti Napló 19015. június 5. p. 17.
S. Nagy László: Gyóni Géza. Erdélyi Szemle – Kolozsvár, 1917. augusztus 12. p. 266.
Valentyik Ferenc: Dapsy Gizella emlékkönyvéből. Dabasi Újság 2019. június. pp. 20-21.

 

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf