Mondj uramnak engem

Magyar népköltés

Hej, páva, hej páva, császárné pávája!
Szegény legény volta, gazdag leányt vettem,
S a gazdag leánynak kedvit nem lelhettem,
A vásárba mentem, piros csizmát vettem,
Avval haza mentem, az asztalra tettem.
– Kincsem feleségem, mondj uradnak engem!
– Én bizony sohasem, teljes életembe!
Mert apám háznál nagyobb urak jártak,
Őket sem uraltam, téged sem urallak.

Hej, páva, hej páva, császárné pávája!
Szegény legény volta, gazdag leányt vettem,
S a gazdag leánynak kedvit nem lelhettem.
A vásárba mentem, rojtos ruhát vettem,
Avval haza mentem, az asztalra tettem.
– Kincsem feleségem, mondj uradnak engem!
– Én bizony sohasem, teljes életembe!
Mert apám házánál nagyobb urak jártak,
Őket sem uraltam, téged sem urallak!

Hej, páva, hej páva, császárné pávája!
Szegény legény volta, gazdag leányt vettem,
S a gazdag leánynak kedvit nem lelhettem,
Az erdőre mentem, somfabotot szeltem,
Avval haza mentem, a pad alá tettem.
– Kincsem feleségem, mondj uradnak engem!
– Én bizony sohasem, teljes életembe!
Botom elé kapám, hátára vagdalám.
– Uram vagy, uram vagy, halálig, uracskám!