Komócsy József: Mea culpa!
Dithyrambok ciklusból
/10/
Jön majd idő, hol átkarollak,
Fejem szíveden nyugtatom,
S bűnvallomást teszek előtted,
Óh, én egyetlen angyalom!
Légy akkor is kegyelmes hozzám:
Szívemnek bűne volt elég;
De szenvedtem is érte szörnyen:
Azt hittem, lelkem összeég.
Lásd: ma szíved édes lángjában
Phönixként újra éledek,
Míg «mea culpával» kiáltom,
Hogy szánom-bánom vétkemet!
Tekintetemmel égő ajka
Mosolyát vágyva keresem;
Egy csókod oldhat, köthet engem:
Óh, légy irgalmas, kedvesem!
De légy kegyelmes ma is hozzám,
És így ítélj meg engemet:
Az égben egy megtérő bűnös
Száz igaznál is kedvesebb!…