Czipott György: Őszi prelűd

szétkorhad jövő
nincsnek dombja nő
s mi már elsimult
nem nő rajta múlt

más rend furcsa vad
s torzóban marad
rácsbahűlt öröm
véghetlenkörön

újmagát termi
szétfeszült semmi
akarat kövül
fényben legbelül

dúl szél s messzehord
emberszürke port