Dömény József: In vino est veritas.

Mondják: borban az igazság!
Nyissátok ki hát a csapját
Annak a hordónak…
Hadd folyjon az igazság itt,
Hol annyi sok csal és ámít,
Tartva magát jónak.

Hazugság az, mit a népnek
Komoly képpel elmesélnek,
Hogy ezen a földön
Egy embernek rossz szeszélye,
Dönthet mindent lángba, vérbe…
Többi sírjon, nyögjön.

Hazugság az, hogy erényed
Jutalmat hoz itt tenéked,
Vagy a másvilágon…
Az erénynek kő itt díja,
S könnyeit, ha mind elsírja,
Lenn az örök álom.

Hazugság az, hogy az érdem
- Ha nem csúsz-mász is itt térden –
Ülhet magas polcon…
Lenn marad az, meg se látva
Eltakaró köd- s homályba’
S úszik fenn a poltron.

Hazugság az, hogy itt bölcsnek
Homlokára babért kötnek,
S híre, neve terjed…
Bölcs eszével éhen halhat,
A tömegnél kelt unalmat,
Bolond nyer figyelmet.

Hazugság az, hogy szeretnek
Kik körében jó szívednek
Élnek boldogítva…
Álnapoknak csalfa fénye
Ejt itt téged tévedésbe,
S kísér a sírba.

Ott alant egy kicsi féreg,
Az szeret csak híven téged
Egész a halálig…
Húsodat, ha mind lerágta –
Összetör két apró szárnya,
S veled porrá válik.

1890