Szász Ferenc

Magyar népköltés

Én Nyírba indultam,
Két kisasszonyt hordtam,
Visszafelé jövetelen
Egy zsidót megöltem.

Megöltem a zsidót
Tizenkét forintér’,
Elvesztettem a lelkemet
Egy pogány zsidóér’.

– Szász Ferenc, a zsidót
Hogy mered megölni?
Jól tudod, hogy a halálér’
Halált kell szenvedni!

De akkor Szász Ferenc
Nem tudja mit tegyen,
A megölt zsidó legényér’
Katonának megyen.

Katona vagyok már,
Senkitől se félek,
A mit cselekedtem,
Mindent kibeszélek.

Akkor Szász Ferencről
Lehányták a mundért,
Kezit, lábát, nyakát
Keresztvasba tették.

Addig a bírónál
Vason várakozott,
Míg az igaz törvény
Igazságot hozott.

Három szolgabíró
Úgy végezte sorát,
Hogy az akasztófán
Szél fújja ruháját.

Három eladó lány
Le akarta vágni,
Vice szolgabíró
Nem akarta hagyni.

Verje meg az Isten
Vice szolgabírót,
Hogy jobban könyörőtt
Egy rossz pogány zsidót.

Ne sirass már engem
Többet, édes anyám,
A te sok szét átkod
Szállott már én reám.

Ne veress már engem
Többet az Istennel!
Jaj, keserves annak,
Kit az Isten megver!

Endrődi Sándor: Magyar népballadák