Vérré válik, mint barátban a lencse

– Dugonics András elbeszélése nyomán –

Azt mondják Mátyás királyunk felől, hogy két barátot csak azért záratott egy szobába, mert azt merték panaszolni, hogy minidig lencsén tartják őket.
A király egy-két napig koplaltatta a barátokat, a harmadik napon pedig lencsét adatott nekik. De szigorúan meghagyta a lencsehordó inasnak, hallgassa meg, mit beszélnek a barátok egymás között.
A barátok pedig a lencséhez láttak, és jóízűen megették.
Hogy az inas a szavukat meg ne értse, azt mondták magyaros deáksággal:
- Véré válet – azaz: bizony jó.
Ezzel az inas visszament a királyhoz, és azt mondta nekik:
- A barátok jóízűen megették a lencsét, és szüntelenül azt mondták, hogy vérré válik bennük.
Azóta mondják: vérré válik, mint barátban a lencse.