Marossi Zsófia: Álomméz-autó

Messze túl a Maroson, a Maros menti hegyeken, de még a tordai hasadékon is túl, van egy nagy kert. Télen-nyáron nyíló virágok teremnek benne: rózsa, tubarózsa, bazsarózsa, ibolya, tulipán, rezeda, galagonya, százszorszép, kisasszonypapucs, szegfű, muskátli és még sok más nevesincs virág.
Minden virágban lakik egy kis tündérke. Csak akkora, mint a hüvelykem. Az egyiknek a ruhája lángoló piros pipacslevél, a másiké halványlila harangvirágkehely; van, kinek a szoknyácskája nefelejcslevél fodrocskákból készült; van, kinek nehéz sötétkék bársony árvácskalevelekből. Ennek merev, sárga tulipánból van a ruhácskája, annak sok fehér, lehelletkönnyű őszirózsasziromból.
Minden elképzelhető fajtájú és színű virágszirom-ruhás, csillogó, zöld szitakötőszárnyú sok-sok tündérke cikázik a levegőben. Olyan ez a kert, mintha a levegője is tele volna illatos, nyíló virággal.
Minden kicsi tündérnek van egy gyöngyvirágkehely csuprocskája. S egész nap a dolga, hogy virágról virágra száll, kiszedi belőlük a virágport, a gyöngy virágkehely-csuporba beleönt gyöngyharmatot és mindenféle jó ízt és illatot ezekből készíti az álommézet. Ha a kis csupor megtelt, kitölti csengettyűvirágkehelybe s újra meg újra gyűjt bele napestig.
Este megszólal egy kis ezüstcsengő:
- Csingi-lingi-lingi…
A tündérek félbehagyják a munkájukat, összegyűjtik az álommézet, amit aznap gyűjtöttek és repülnek a kert közepébe.
Itt a pázsit közepén emelkedik egy sötétvörös rózsalevelekből épült palota. Olyan illatos, hogy halandó ember ki sem bírná a közelében. Ebben a fehér palotában áll a fehér autó. A fehér autó olyan hófehér és ragyogó, hogyha nappal járna, a napsugár is elcsúsznék rajta. Két fényes lámpaszeme van, négy villámgyorsan forgó kereke, elől is, hátul is csúcsban végződik s a hátulsó ülése helyett hagy haragos, sötétlila harangvirágkehely áll.
A tündérkék mind felugrálnak az autóba és beleöntik az álommézet a nagy harangvirágkehelybe. Mikor mind fenn vannak, az autó kigördül a palotából, szalad, rohan át a tordai hasadékon, hegyeken, völgyeken át hangtalanul száll. Nem látszik belőle egyéb, csak a két fényes lámpaszeme.
Megáll minden kis mezei kaliba és városi palota előtt, ahol csak jó gyerek lakik. Egy tündérke megmeríti a csuprikáját és kiugrik az autóból. Bekandikál az ablakon, hogy lefeküdt-e már a kisgyerek és addig vár, míg a kicsike behunyja a szemét, akkor belopózik a kulcslyukon és a jó gyermek szemét, halántékát és homlokát megkeni álommézzel. S ettől az olyan szépeket álmodik, hogy álmában mind az övé, amire csak vágyott ébren.