Erdélyi József: Feléd

Feléd robog
ez a vonat,
feléd dobog
ez a szív,
feléd repdes,
mint kis gyermek,
akit kedves
anyja hív.

Az ablakon
kitekintek,
borús vakon
száll az éj,
fut a gőzös
zakatolva,
benne közös
a veszély.

Éjfél után
van az idő,
aluszol tán,
édesem,
nyitva-hunyva
téged lát,
akárhol van,
ez a szem.

Tán aluszol,
tán felőlem
álmodozol
szépeket,
vagy álmodban
ütközni látsz
óhatatlan
gépeket.

Majd engemet
keresve a
romok felett
sírva jársz
tört szemekkel
tört tagokkal
másnap reggel
megtalálsz.

S hogy zokogva
rámborulsz, ó,
boldog csoda,
felragyog
tört szemem és
éberednek
mind a véres
tört tagok.

Karom tárul
ölelőleg
és bezárul
s vállamon
pelyhes nyakad
és fekete
bomlott hajad
csókolom.

Pápa, 1924
Az Est, 1924. július 10.