Komócsy József: Valóság volt-e…!
Dithyrambok ciklusból
/11/
Valóság volt-e, avagy álom?
Soha, soha ki nem találom:
Ajkad, homlokod csókolám,
S te kegyesen néztél reám.
Érzém kéjét lehelletednek,
Míg azt sóhatám, hogy szeretlek,
És átölelve térdedet:
Hogy szeress, arra kértelek.
Lelkem fölött, a sötét árnyban,
Arcodat tündökölni láttam,
Homlokom simítá kezed,
S még forróbban öleltelek.
S ma sem tudom: hát való mindez?
Közeledtél e fájó szívhez?
Nem tudok mást, csak azt tudom:
Meggyógyítottál, angyalom.