Szathmáry István: Szüreti dal

Amint egy árva fecske még
Nem hoz nyarat:
Az ősz az első dérrel is
Csak ősz marad.

Sőt életednek, vén fiú,
Nincs ősze sem,
Míg ajkadon ott csüng a nő,
Szerelmesen.

Érett gyümölcs az őszi csók:
Zamatja jó,
S ne, mint a balga májusé,
Elillanó;

Az ajkon át szívedbe száll,
S híven kísér,
Az őszi csók jobb cimborád
Mindenkinél.

És jó a szőlő: nedve dús,
Az íze hűs,
Mint őszi dal, mit szüreten
Elhegedülsz.

Kelj táncra hát a venyigés,
Vidám hegyen
S a hűvös ősztől ne kívánd,
Hogy nyár legyen.

Míg van borod és asszonyod,
Ki csókot ad,
Míg őszöd édes mustja forr:
Áldd sorsodat!

1925